J.R. Ward - Megbosszult szerető (FTT 7.)

Fekete Tőr Testvériség 7. 

Rhevenge - Ehlena 

Jelentős mennyiségű spoilert tartalmaz. Olvasása csak saját felelősségre! 

Megjelent a várva várt Megbosszult szerető. Szerintem sokaknak volt eddig is kedvence Rhevenge, ahogy nekem is. A kötet elolvasása után még jobban szeretem. Zsadist után még nem döntöttem, hogy Rhev vagy Vishous foglalja-e el a dobogó második fokát. Nehéz döntés.

Terjedelmes 943 oldalra sikeredett a könyv. Olyan jó érzés volt, hogy nap végén elmondhattam, hogy „Azta mennyit olvastam ma, és megnézem, azta még mennyi oldal van hátra.” Szóval a terjedelem csak pozitívan érintett.

A borító szép, a színe különösen tetszik. Hogy matt az még inkább.

Számomra fontosak az ajánlások is, mindig sokszor olvasom őket. Ward most is eltalálni, mondanivalójának lényegét. 

„A jó és a rossz még sosem voltak olyan relatív fogalmak, 

mint amikor a hozzád hasonlókra alkalmazták. 

De egyetértek vele. Számomra te mindig is hős voltál.”

Rhev mellett még néhány szereplő több szerepet kapott, mint mások. Főleg John-Xhex, Wraht-Beth.
Akkor kezdem is kiről mit gondolok.

Rhev… drogbáró, strici, félig manipulátor. Ezek a sötét oldalához tartoznak, mégis ettől az aki. De mindenekelőtt azért egy jó ember. Teszi a dolgát, hogy mentse magát és másokat.
Nagyon tetszett, hogy Ehlenát már régen kiszúrta magának és amikor ápolónőként vizsgálta, mindig flörtölt vele. Szerintem sose hitte, hogy igazán bármi lehetne is közöttük. Hát igen, általában az emberek/vámpírok nem szeretnek a közelében lenni.
Imádtam a telefonbeszélgetéseiket, olyan kis édesek voltak.
Egyik kedvenc jelenetem az volt, mikor Ehlena elvitte Rhev-nek az antibiotikumokat, de vacsorára már nem akart maradni és Rhev miután kikísérte a lányt bement és elült a gyertyafényes megterített asztalhoz és szomorkodott, hogy mit is gondolt, mi fog történni közöttük. Utána persze megváltoztak a dolgok, a lány visszatért és nagyon kellemesre sikeredett az este.
Másik kedvenc jelentem Rhev-vel, mikor elbúcsúzik Bellától és Nallatól. Altatódalt énekelt és a Nagy Bumm előtt visszaszámol és gondolkozik, emlékezik. Most őszintén akkor és a könyv során csakis akkor, de elpityeregtem magam.
Szerettem Rhev visszaemlékezéseit, mikor a Bella még kicsi volt és ő volt a Tarajos bátyó.
A feláldozása, a hibátlan terve, hogy senki ne akarja megmenteni, nagyon jó volt.
Annyira látom magam előtt, az elegáns öltönyében, kakastaréjjal és cobolyprém bundában, bottal. És persze nem hiányozhat az ametiszt színű szem. Ez nagyon tetszik nekem.
Kicsit Zsadist-Bella hasonlóságot vélek felfedezni. Rhev a munkája, a manipulátor énje miatt érzi magát mocskosnak. A hercegnő zsarolása még tetézi a bajt. És úgy érzi nem lehet méltó párja Ehlenának, hogy a lány jobbat érdemel.

Az elején Ehlenát nem tartottam elég erősnek Rhev-hez. Mármint mindig úgy gondoltam, hogy egy határozott, erős, csipkelődös nő illene hozzá. Akivel tényleg tud egy kicsit harcolni, majdnem úgy mint Rhev a hercegnővel. De aztán bizonyított nekem Ehlena, amikor felhívta Xhex-et és szembeszállt vele, jó ötletei voltak és nem adta fel.

Most már úgy érzem, tökéletes párt alkotnak együtt. Rhev sötét énjét, múltját ellensúlyozza Ehlena kedvessége, szeretete.

Wrath is több szerepet kap. Először is meg akarják ölni. Hát ez nem volt szép húzás az elittől. Aztán ott van a hazudozása Beth-nek és a testvéreknek a harcról. Valamilyen szinten megértem. Megrendült egy kicsit a házassága Beth-szel. De kibékültek, nem is akárhogyan.
Ha jól emlékszem, ez volt az első olyan könyv, amiben nemcsak a főszereplő szerelmi jelenetei voltak. Én nem bántam, szóval nem panaszkodom. Jó látni a szerelmeseket, és hogy a szerelmük tényleg örök, míg a halál el nem választ.
Wrath megvakult, sajnáltam is érte, pedig Wrath sose volt a kedvencem. George-nak csak a nevével van bajom. Valahogy nem érzem odaillőnek a könyvbe, mármint nem a kutyát, csak a nevét.. Bár jobb ötletem nekem sincs.  
Payne-vel a találkozása és kapcsolata elég viccesre sikeredett. De jó. Már várom, hogy Payne már állandó szereplő legyen.

Na és ott van még John Matthew. Szívemnek nagyon kedves és bárki bármit mond, én ebben a kötetben nem csalódtam benne. Mostani viselkedésére úgy gondolok, mint egy szükséges és átmeneti állapotra.
A könyv elején még mindig az a kedves, ártatlan kis harcos bárányka, aki eddig. Reméli, hogy visszakapja Tohr-t, az apját. Hogy alakul majd valami Xhex-szel, mert nyilvánvaló, hogy vonzódnak egymáshoz. Aztán fokozatosan elszakad benne valami. Nagy változáson megy keresztül.
Először is megtudja, hogy Xhex manipulátor. Tohr eltűnik, és úgy érzi megint elhagyta. Na és a legnagyobb megrázkódtatás, mikor Xhex házában tölti a nappalt. Megjelenik Xhex és a nő egy hálaszex során elveszi a szüzességét. Ezek után mit várt a csaj. Szó szerint elvette az ártatlanságát. Szóval innentől már csak iszik-kefél-másnapos. Túlzásba viszi? Igen. De én nem bánom. Megbántották és már unja a helyzetét. Nem kap igazi élvezetet. Csak üresség van benne.
Végre valahára látom rajta, hogy igazi férfi, hogy már nem sajnáltatja magát. Nem akar senkinek megfelelni. 
Rhev megmentése előtti nap, szintén lefekszik Xhex-szel. Nem egy nagy szenvedélyes-szerelmes együttlét volt. Elvette amit akart, Xhex pedig odaadta.
Örültem, hogy láttam Xhex-et törékeny nőnek. Tudjuk, hogy neki se volt mindig szép élete. És most újra szerelmes. Jó lesz az ő történetük is.
Szerintem John viselkedése ellenére, senki nem kételkedhet Xhex iránti szerelmében.

A testvériség többi tagja néhány jelenetben vannak csak benne, inkább harci jelenetekben, megbeszéléseken.
Tohr végre kezdi összeszedni magát. Ideje volt. Rhage továbbra is nyalókázik. Butch és V poénkodnak, szócsatáznak. Zsadist imádnivaló Nallaval a karjában. Lassiter meg…. nagyon bírom. A szövegei… mikor Rhage-dzsel elkezdték nézni a beszélgetős showműsort… Vicces volt.

A főgonosz Lash… hát még mindig azt sajnálom a legjobban, hogy nem impotens. Nem fair, hogy ilyen erős lett. Jó ötlet volt, hogy kinyírta a konkurenciát, a kábítószer-kereskedőket. Legalább van esze, persze sose szurkolnék neki. Szadista állat. Na de, hogy a hercegnőt tekintette a nőjének. Kicsit bizarr volt nekem. Értem én, hogy szereti a kemény szexet, de pont a hercegnővel. Na meg hogy gerjed Xhexre, csak mert kemény csaj. Szegény nő, mi lesz most vele. Pont John leendő felét kellett elvinnie. Ügyes húzás volt azért ez Wardtól. Mindig is Lash igazi ellensége John volt.

Sok információ már kiszivárgott tényként vagy csak elejtett morzsaként eddig erről és a további kötetekről. Most néhány dologra fény derült.
Murderről megtudtunk néhány infót. Belépett a képbe Saxton. Egy nagyon szimpatikus vámpír személyében. Én már nem tudom mit higgyek Blay kivel fog összejönni. De ha tényleg Saxtonnal annak is nagyon fogok örülni. Megkedveltem a fickót. Elég bátornak tűnik, okos, kedves.
Payne nem semmi, csak jöjjön már elő.

A végkifejletről, a kiszabadító akcióról nem sokat tudok mondani, jó volt, izgalmas, olvasni kell, nem beszélni róla.

Sok szállón futó cselekménysor van a könyvben, választhatunk a szereplők, jelenetek között. Egyhamar nem fogy el az olvasnivaló. És hát mégiscsak J.R. Ward könyv, FTT szóval csak jó lehet és csakis kedvenc.

5 pont