2011. márc. 20.

Rafael Abalos - Grimpow - A Láthatatlan Út

Nem is olyan rég közölte a Könyvmolyképző a várható Vörös pöttyös könyvfesztiváli megjelenéseket. Ez a könyv ugyan nem Vörös pöttyös, hanem ifjúsági, de szintén a könyvfesztivál újdonsága lesz. Ahol még az íróval is lehet találkozni, dedikáltatni, mégpedig 2011 április 16-án szombaton.

Őszintén jobban  örültem volna, ha a fülszöveg nem abból áll leginkább, hogy adatokat közöl a könyv népszerűségéről és kapunk kb. két sort, hogy mire is számíthatunk. De a "középkori misztikus világ" és "ősrégi titok" nagyjából segített belőni és felcsillantotta az érdeklődés szikráját.

Úgy tűnik az emberiség elérkezett ahhoz a ponthoz, mikor szüksége van a megvilágosodásra, a tudásra és a titok felfedésére. Grimpow, egy ifjú kapja feladatul, hogy fedje fel a tudást, a bölcsességet mindenki számára. Útitársa változnak, sok rejtély, történet, legenda pedig állandó marad. Bölcsek köve, alkímia, templomos lovagok, kincs, lovagi torna, várostrom, templomok, katedrálisok, és egyre közelebb kerülünk a titokhoz.


Grimpow és társa egy halott férfit találnak a hóban, aki köddé válik, utána csak a kincsei maradnak. Elhatározzák, hogy beteljesítik a lovag feladatát, kézbesítik a nála talált levelet és ezzel Grimpow tudtán kívül lesz egy különleges kő birtokosa és célja is több lesz, mint gondolná. Az út a brínkdumi apátságban kezdődik, ahol Grimpow megismer számos legendát, tanul és kutat. Majd elindul a rejtélyekkel teli úton, először csak egy lovag, Salietti a társa, majd csatlakozik hozzájuk egy gyönyörű, és okos lány is, Weinell személyében. A múlt és a családjaik összekapcsolódnak és az új nemzedék megkezdi a kutatás a titok után.

A könyv végén újra felhangzik ez a rejtélyes versike, és igazán jól esett úgy olvasni a sorokat, hogy már tudtam a jelentésüket, hogy mire utalnak.

Miután beléptél az Ajtón,
rés nyílik az üres koporsón,
ebben nyugszik a történet.
Utazz a városba, mit a levél említ,
ott keresd azt, ki nem is létezik,
s hallod szólni a sötétséget.
Kövesd a jel útját,
keresd a pecsétes kamrát,
ahol az idő élet és halál.
A Láthatatlan Útra csak akkor találsz,
ha már tiéd a halhatatlanság.
Az Út Ipzsár szigetére vezet,
ahol fantasztikus lények és szörnyek élnek;
az ördöggel szembe kell nézned,
hogy lábainál az utolsó szavakat megleld.
Az átjáró oszlopain áthaladva
lépj be a labirintusba.
Ott vesd el a magot,
s meglátod a kisarjadt virágot.

Nem mondanám, hogy az a könyv, amit egy ültő helyemben kivégeztem, ahhoz talán túl lassan haladnak az események és elég hosszú, de napról napra kerültem én is közelebb a titokhoz. Az elején a sok legenda és az apátság ugyan hangulatos volt, de nekem onnan tetszett igazán, amikor már Salietti is megjelent és elindultak a lovagi tornára. Ugyan a könyv csak egy nagyon piciny szelete játszódik a tornán, nekem mégis meghozta a kedvem, hogy egy igazi középkori történetet olvassak, lovagokkal, lovagi tornával, harccal. Igaz még nem tudom mit, és hogy fogom bepaszírozni a tervezett olvasási listámba, de hátha. 
A rejtélyeket néha elég egyértelműnek találtam, máskor meg a megoldás olyan hihetetlennek tűnt, mert nem fogtam fel, hogy hogyan juthattak arra a következtetésre, hogy juthat egyik dologról eszébe pont az a másik. Nem kellett volna meglepődnöm, hogy ilyen vége lesz, de talán mégis másra számítottam.
Én valamiért nem éreztem azt, hogy ez kifejezetten ifjú olvasóknak szánt történet. Grimpow ugyan még fiatal, de nem éreztem gyereknek. A "kalandok" sem egy suhanc próbatételei, mégis bennem volt az érzés, hogy egy középkorba helyezett mini Da Vinci-kód.

Az előolvasási lehetőséget köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak.


4 pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...