Cassandra Palmer 3.
A Cassandra Palmer sorozat sokakat megoszt. Többen szeretik, de szerintem még többen kevésbé. Én azok táborát erősítem, hogy szeretem olvasni a köteteket, de kedvenc nem lesz. A harmadik kötetnél láttam azt, hogy akik nem adták fel pozitívan csalódtak ebben a részben. Úgymond én akkor már olyan reménnyel kezdtem neki a könyvnek, hogy ez még akár feljebb is tornázhatja magát a tetszési listámon. De nem jött össze neki.
A történetet ott hagyjuk abba, hogy Cassie megkapta a Pythia hatalmát, ugráltunk térben, időben. Van egy geis Mircea munkálkodása által, ami szegény vámpírunkat már duplán űzi Cassie felé, amibe akár bele is őrülhet. Pritkin, a hadmágus ellenségből segítőtárssá lépett elő, egy közös cél érdekében. Mégpedig megtalálni a Codex Merlinit, egy nagyhatalmú varázskönyvet, benne a geis ellenvarázslatával. A könyv azonban sok mindenkinek kellene, de senki nem tudja hol is van, hiszen annyi legenda kering körülötte.
Tehát ezen könyv lapjai között a fő cél a Codex megtalálása. Hogy ne legyen egyszerű a helyzet jól megkavarjuk a már jól ismert eseményeket, személyeket. Néhány titok fellebben, többen megmutatják valódi szándékaikat. Lesz élet-halál harc, csábítás, időutazás.
Őszintén nekem azért ez elég jól hangzik. Viszont olyan kár volt, hogy a könyv 428 oldalából legalább az első 240 oldalán keresztül untam magam. Valahogy az első kutatások, Cassie gyerekkori emlékei egyáltalán nem kötöttek le. Tény, egyszerűen nem érdekeltek. Mircea nem volt a legjobb formájában, és leginkább jelen se volt. Ami feldobta az oldalakat, azok Pritkin felbukkanásai voltak. Viszont bármennyire is megkedveltem a hadmágust, ezért ez nekem nem elég. Először nem tetszettek az időugrások sem, nem értettem miért kell még egy lapáttal megkavarni az eddig ismert eseményeket, de ebből elég jól kijött az írónő, mert miután már Cassie és Mircea visszatért az 1700-as évekbe az árverésre, már a könyv is elég szép színvonalon teljesített. Izgalmas jelenetek hol Mircea, hol Pritkin által. Majd később jön a jelenbéli csata, egy nagyobb harc a démon nagyúrral. A vége meg… én bele tudnék kötni, mert nekem egy kicsit furi volt.
Miután már elkezdett érdekelni a történet, miután voltak igazán izgalmas jelenetek minden tekintetben, csak egy bajom volt. Egyszerűen nem bírtam Cassie észjárását követni. Neki egyik szóról a másikra már összeállt egy kép, ami mindent felülír és már el is kezdett róla úgy beszélni, mintha én azt már tudnám, én is összeraktam volna a kirakóst. Pedig egyáltalán nem és csak pislogtam értetlenül.
A végén meg ez a „ha az egyik énje nem akarja, előkapjuk a dobozból a másikat” nem tetszett. Okés, egy és ugyanaz az ember, de akkor is. Viszont a jelenet azért egész jó volt, bár én azt hittem, hogy húzni fogjuk még.
Pritkin volt az igazi meglepetés. A múltja, hogy ki is ő, miért olyan amilyen. Na meg azért vele is forrt a levegő. Valahogy nagyon édesnek találtam, hogy áttértünk magázásból tegezésbe. Olyan furcsa volt az ő szájából hallani Cassie nevét. Egyik kedvenc jelenetem volt, mikor Cassie és Pritkin karddal gyakoroltak. Bírtam, hogy húzzák egymást, beszólogatnak, de főleg Cassie. Pritkin hatalmas favorit lett, de az ő személye se tudta annyira megdobni a könyvet, hogy elfelejtsem az unalmat és az értetlen pillanatokat.
Szóval én nem léptem be azok sorába, akik szerint a 3. kötet a legjobb és kezdik megszeretni a sorozatot. Nekem ez tetszett a legkevésbé, pedig a történések elég jók voltak. De úgy gondolom, hogy a kisebbség közé tartozom, és természetesen várom a folytatást.
3,5 pont
A sorozat további kötetei:
1. Megérint a sötétség tovább
2. Árnyak vonzásában tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése