Angyali vadász 3.
Nalini Singh-nak
nem kellett megküzdenie azért, hogy a kedvenceim közé lépjen, hiszen a debütáló
Angyalvér teljesen levett a lábamról. Majd nem is kellett sokat várni, hogy a
másik sorozata is elkezdje útját kis hazánkban. Eddig két-két kötet látott
napvilágot mind a mentálos, mind az angyalos sorozatból, és levonhattam a
következtetést, hogy egy fantasztikus sorozatindító kötetet, egy kellemes, de
kevésbé lehengerlő erejű könyv követett mindkét esetben. (Persze ez csak
szerény személyem véleménye.) Elena és Raphael kapta azt a szerepet, hogy a
harmadik kötetben bizonyítson és a kellemest újra a fantasztikusan jó szintre
emelje. Legnagyobb örömömre sikerrel is jártak.
A vámpírvadászból angyallá
változott Elena és arkangyal szerelme, Raphael visszatérnek otthonukba, New
Yorkba. Megkezdhetik közös életüket és felfedezhetik, hogy valóban nagy
szükségük van egymásra: az arkangyalnak Elena emberségére, a lánynak pedig
Raphael erejére és támogatására, hogy megküzdhessenek saját démonaikkal.
Nyugalmuk azonban nem lehet
zavartalan, a világ a feje tetejére áll körülöttük. A bolygót
megmagyarázhatatlan földrengések, szökőárak és árvizek kezdik pusztítani, egy
újabb gyilkosságsorozat pedig mindkettőjüket személyesen érinti. Egy ősöreg
arkangyal ébred évezredes álmából: Raphael anyja vissza akarja kapni a fiát.
Személy szerint
én nagyon örültem, hogy elhagytuk a Menedéket, mert nekem az a hely tiszta
„zenközpont” volt, a merényletek ellenére is valahogy túl nyugodtnak, sterilnek
éreztem. A könyv pedig leginkább Elena angyallá válásáról szólt, a
megerősödésről, hosszan és túlzóan elnyújtott előjátékkal.
Viszont visszatérve
New Yorkba újra úgy éreztem, hogy izgalmasabb vizekre evezünk és ezt nem
feltétlenül abban láttam, hogy a már megszokott módon a hullák száma szépen gyarapodik
és egy újabb személy tör Elena életére. Sokkal inkább az tetszett, hogy kicsit
visszatértünk a kezdeti hangulathoz, ahol főhőseink kóstolgatták egymást,
ütköztették az akaratukat, erőiket. Míg akkor ismeretlenül kerülgették egymást,
addig most már egy párként próbálnak egymáshoz csiszolódni. Elég változatos
formában láttak napvilágot a pillanatnyi érzések, hiszen kaptunk rideg parancsokat,
dühös kiabálást, de szerelmes szavakat, gondolatokat is. Az éppen aktuális
lelkiállapothoz pedig kapcsolódott egy-egy szeretkezés is, úgyhogy most nem
bánt szűkmarkúan az írónő az élvezetekkel. A jelentősebb mennyiségű szex nem
zavart, mert nem vették el a történet helyét, mégis visszaadták azt az erotikus
hangulatot, amit én megszoktam és megszerettem az első kötetben.
A múlt továbbra sem
hagyja békén New York első számú szerelmespárjának az életét. Elena újabb
információkkal gazdagodik, amiket nem biztos, hogy szeretett volna tudni. Raphael
nyugtalanságát, pedig az édesanyja jelenti, aki úgy tűnik ébredezik, még félálomban is rombol, pusztít. Őszintén
tetszettek az utolsó jelenetek, amikor ténylegesen szembetaláljuk magunkat a nagyhatalmú
angyallal és ekkor – most már sokadszorra – szemtanúi lehetünk Elena és Raphael
mély szerelmének. Ami viszont meglepett, hogy Lijuan az előző kötet végső összecsapása után, még mindig viszonylag intenzíven jelen van.
A
mellékszereplőkről sem szabad megfeledkeznem, hiszen egyre több mindent tudunk
meg róluk. Apró adagokban, de szivárognak felénk az információk, amelyek egyre
érdekesebbé teszik a Hetek tagjait. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi
elrejtett titok és fájdalom lakozik bennük, pedig épp csak morzsákat kaptunk
róluk. Én nagyon örülnék, ha mindenki saját kötetben mutatná meg magát és
történetét, szerintem az eddig olvasottak alapján mindegyik elegendő és
ígéretes alapanyaggal rendelkezik egy önálló regényhez, novellához.
Kétségtelen Illium a nagy kedvenc, de akárhányszor Dimitri megérkezik,
felcsillan a szemem, hogy „ó, igen, gyere csak vámpírkám”, szóval van benne
valami.
Nagyon érdekes,
hogy ha az angyalszárnyakról van szó, akkor olvasás közben szinte én is érzem,
ahogy hozzájuk érnek, én is tapintom velük a tollakat, viszont a repülő Elena
alakját valahogy nehezen tudom magam elé képzelni. Ez nagyban megnehezítette a
helyzetem annak a bizonyos címadó „angyaltáncnak” az elképzelésében. Ha lenne
egy „legextrémebb intim helyzetek” listám, biztos felkerülne ez a jelenet is.
Az ötlet egyébként tetszik, de elképzelve… még szoknom kell.
Hangulatában
engem jobban emlékeztetett az Angyalvérre, amivel biztosította, hogy nagyon
szeressem ezt a kötetet. A Hetek tagjainak titkai és egyre gyakoribb
felbukkanása tovább fokozták az élvezetet, és már türelmetlenül várom Dimiti
történetét. Szóval jó volt ám, de nagyon.
A könyvet
köszönöm az Egmont kiadónak!
4,5 pont
A sorozat további kötetei:
1. Angyalvér tovább
2. Angyalcsók tovább
Psy/Changeling sorozat kötetei:
1. Vonzódás tovább
2. Látomás tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése