2011. nov. 28.

Nalini Singh - Angyaltánc

Angyali vadász 3. 

Nalini Singh-nak nem kellett megküzdenie azért, hogy a kedvenceim közé lépjen, hiszen a debütáló Angyalvér teljesen levett a lábamról. Majd nem is kellett sokat várni, hogy a másik sorozata is elkezdje útját kis hazánkban. Eddig két-két kötet látott napvilágot mind a mentálos, mind az angyalos sorozatból, és levonhattam a következtetést, hogy egy fantasztikus sorozatindító kötetet, egy kellemes, de kevésbé lehengerlő erejű könyv követett mindkét esetben. (Persze ez csak szerény személyem véleménye.) Elena és Raphael kapta azt a szerepet, hogy a harmadik kötetben bizonyítson és a kellemest újra a fantasztikusan jó szintre emelje. Legnagyobb örömömre sikerrel is jártak.

A vámpírvadászból angyallá változott Elena és arkangyal szerelme, Raphael visszatérnek otthonukba, New Yorkba. Megkezdhetik közös életüket és felfedezhetik, hogy valóban nagy szükségük van egymásra: az arkangyalnak Elena emberségére, a lánynak pedig Raphael erejére és támogatására, hogy megküzdhessenek saját démonaikkal.
Nyugalmuk azonban nem lehet zavartalan, a világ a feje tetejére áll körülöttük. A bolygót megmagyarázhatatlan földrengések, szökőárak és árvizek kezdik pusztítani, egy újabb gyilkosságsorozat pedig mindkettőjüket személyesen érinti. Egy ősöreg arkangyal ébred évezredes álmából: Raphael anyja vissza akarja kapni a fiát.

Személy szerint én nagyon örültem, hogy elhagytuk a Menedéket, mert nekem az a hely tiszta „zenközpont” volt, a merényletek ellenére is valahogy túl nyugodtnak, sterilnek éreztem. A könyv pedig leginkább Elena angyallá válásáról szólt, a megerősödésről, hosszan és túlzóan elnyújtott előjátékkal.
Viszont visszatérve New Yorkba újra úgy éreztem, hogy izgalmasabb vizekre evezünk és ezt nem feltétlenül abban láttam, hogy a már megszokott módon a hullák száma szépen gyarapodik és egy újabb személy tör Elena életére. Sokkal inkább az tetszett, hogy kicsit visszatértünk a kezdeti hangulathoz, ahol főhőseink kóstolgatták egymást, ütköztették az akaratukat, erőiket. Míg akkor ismeretlenül kerülgették egymást, addig most már egy párként próbálnak egymáshoz csiszolódni. Elég változatos formában láttak napvilágot a pillanatnyi érzések, hiszen kaptunk rideg parancsokat, dühös kiabálást, de szerelmes szavakat, gondolatokat is. Az éppen aktuális lelkiállapothoz pedig kapcsolódott egy-egy szeretkezés is, úgyhogy most nem bánt szűkmarkúan az írónő az élvezetekkel. A jelentősebb mennyiségű szex nem zavart, mert nem vették el a történet helyét, mégis visszaadták azt az erotikus hangulatot, amit én megszoktam és megszerettem az első kötetben.

A múlt továbbra sem hagyja békén New York első számú szerelmespárjának az életét. Elena újabb információkkal gazdagodik, amiket nem biztos, hogy szeretett volna tudni. Raphael nyugtalanságát, pedig az édesanyja jelenti, aki úgy tűnik ébredezik, még félálomban is rombol, pusztít. Őszintén tetszettek az utolsó jelenetek, amikor ténylegesen szembetaláljuk magunkat a nagyhatalmú angyallal és ekkor – most már sokadszorra – szemtanúi lehetünk Elena és Raphael mély szerelmének. Ami viszont meglepett, hogy Lijuan az előző kötet végső összecsapása után, még mindig viszonylag intenzíven jelen van.

A mellékszereplőkről sem szabad megfeledkeznem, hiszen egyre több mindent tudunk meg róluk. Apró adagokban, de szivárognak felénk az információk, amelyek egyre érdekesebbé teszik a Hetek tagjait. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi elrejtett titok és fájdalom lakozik bennük, pedig épp csak morzsákat kaptunk róluk. Én nagyon örülnék, ha mindenki saját kötetben mutatná meg magát és történetét, szerintem az eddig olvasottak alapján mindegyik elegendő és ígéretes alapanyaggal rendelkezik egy önálló regényhez, novellához. Kétségtelen Illium a nagy kedvenc, de akárhányszor Dimitri megérkezik, felcsillan a szemem, hogy „ó, igen, gyere csak vámpírkám”, szóval van benne valami.

Nagyon érdekes, hogy ha az angyalszárnyakról van szó, akkor olvasás közben szinte én is érzem, ahogy hozzájuk érnek, én is tapintom velük a tollakat, viszont a repülő Elena alakját valahogy nehezen tudom magam elé képzelni. Ez nagyban megnehezítette a helyzetem annak a bizonyos címadó „angyaltáncnak” az elképzelésében. Ha lenne egy „legextrémebb intim helyzetek” listám, biztos felkerülne ez a jelenet is. Az ötlet egyébként tetszik, de elképzelve… még szoknom kell.

Hangulatában engem jobban emlékeztetett az Angyalvérre, amivel biztosította, hogy nagyon szeressem ezt a kötetet. A Hetek tagjainak titkai és egyre gyakoribb felbukkanása tovább fokozták az élvezetet, és már türelmetlenül várom Dimiti történetét. Szóval jó volt ám, de nagyon.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

4,5 pont

A sorozat további kötetei:
1. Angyalvér tovább
2. Angyalcsók tovább

Psy/Changeling sorozat kötetei:
1. Vonzódás tovább
2. Látomás tovább

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...