Tess Gerritsen - A bűnös

Kiadó: Ulpius-ház, 2011

Oldalszám: 421

Ár: 3499 Ft

Rizzoli & Isles 3.

Ha már a kedv és a lehetőség is meg volt, hogy folytassam A tanítvány után a sorozatot, akkor már nem akartam parkolópályára tenni újabb hónapokra, esetleg évekre. Nem is bántam meg, mert a könyv sok tekintetben meglepetést okozott.

A történet:

„Egy zord téli hajnalon vérbe fagyott apácát találnak egy New England-i zárda kápolnájában. A brutális támadás indítéka ismeretlen, és a klastrom lakói is titokzatos hallgatásba burkolóznak. A halott apáca boncolása megdöbbentő eredményt hoz: a huszonnégy éves Camille nővér gyermeket szült, mielőtt meggyilkolták…

Egy elhagyatott épületben a felismerhetetlenségig megcsonkított női holttestre bukkannak. Maura Isles, a halottkém, Jane Rizzoli nyomozó segítségével olyan bűnt tár fel, amely a múltban gyökerezik, és ha kitudódik, alapjaiban rengetheti meg sokak életét…”

Gondolatok:

Bár a fülszöveg is használja a zord, téli jelzőket, az apácák említésével pedig képbe hozza a vallást, egyházat, akkor sem számítottam ennyire nyomasztó, rideg hangulatra és vallási színezetre, misztikus benyomásra. Most nincs bomlott elme, csak megdöbbentő halálesetek, nincs sorozatgyilkos, csak háttérben megbúvó kusza szálak, melyek egy szörnyű, de nem elképzelhetetlen történetté állnak össze.

Maura Isles veszi át a főszerepet és enged betekintést gondolataiba, magánéletébe. Jane Rizzoli pedig ugyan nem tűnik el, de a kemény zsarut jobban megviselik a magánjellegű problémái, mint a nyomozás, pedig a felszínre kerülő információk igencsak megrázóak.

Azzal, hogy a két főszereplő hölgy magánélete is előtérbe került, a történet, vagy úgy is mondhatnám, hogy a sorozat kissé karakterközpontúbbá vált. Rá lehet fogni, hogy a szerelmi szálak segítettek közelebb érezni magamhoz a szereplőket, bár nem a nagy l’amourok története ez. Rizzoli míg az elején cseppet sem lepett meg az életét felbolygató felismerésével, a végén annál nagyobbakat pislogtam, mert én ezt nem gondoltam volna. Dean ügynök nem szerepelt sokat, annyira nem is hiányoltam, de néha sajnálom szegény fickót, hogy pont egy Rizzoli típusú nőt nézett ki magának. Dr. Isles pedig végre nem csak a halottjaival foglalkozott, hanem nagyon is az élőkkel. Szinte egymaga oldja meg a rejtélyeket, az előzőekhez képest sokkal többet van a bonctermen kívül, emberekkel érintkezve, beszélgetve. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a kapcsolata a volt férjével, a későbbiekben vissza tér e még.

Apácák megölésével már egész érdekes történetet indított el az írónő, és a későbbiekben ezt csak fokozta számomra. A beszélgetések, teóriák gyártása közben igyekezett a vallást, a vak hitet pedzegetni, és így a rejtélyek elég sokáig tudták misztikus hangulatba vonni a történetet, ami nekem kifejezetten tetszett.

Míg az előző kötetben azt éreztem, hogy a helyszínelők, szakértők oktató jelleggel magyarázzák el, szinte definició szerűen a tudományos folyamatokat, addig ebben a kötetben ennek nyomát sem észleltem. Sokkal összeszedettebb történetnek tűnt, ahol útközben is egyre több fontos információt derítenek ki, bár azt nem mondhatom, hogy az írónő most bővebbre eresztette volna a lezárást, hiszen szinte ugyanolyan gyorsan zajlott le egy kis akció, mint az előzőekben. Egyébként pedig hangulatilag teljesen különbözik az első két kötettől, és így kicsit jobb is. A cím nagyon találó, bár ez eddig sem volt másként.

A tévésorozatot most sem tudom kihagyni, bár nem tudom, hogy ez a kötet fel van e dolgozva a sorozat valamely részében, mert bevallom lusta voltam utánajárni. Viszont itt már nagyban épített a kiadó a sorozatra, hiszen a borítón már a tévés karakterek virítanak, az nem lényeg nekik, hogy Dr. Isles egy fekete hajú, kleopátra frizurát viselő nő. Bár ez inkább már megmosolyogtat, mint bosszantana, viszont a legkiábrándítóbb, hogy Viasat3-as reklámot is odabiggyesztik az aljára, vasárnaponként 21.00 órától. Agyam eldobom ekkora marhaságtól, miért kell ilyenekkel csúfítani a könyvet, főleg ha egy idő után nem is lesz aktuális.

4,5 pont