Tera Lynn Childs - Hableányok kíméljenek

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012 
Oldalszám: 264
Ár: 2999 Ft

>>OLVASS BELE!<<

Fins #1

Logikus lépés lett volna tőlem, ha a Tündérszerelem csúfos kudarca, az elvesztegetett órák után egy időre pihentetem az ifjúsági irodalmat, de tudjátok, kutyaharapást szőrével. Így éltem a lehetőséggel, amikor - megjelenés óta először - megláttam a könyvtárban ezt a könyvet, amelyről már elég sok véleményt olvastam ahhoz, hogy tudjam, egy újabb tini kategóriás olvasmány.

A történet:

Lily Sanderson, a félig ember, félig sellő lány immár harmadik éve tölti napjait a szárazföldön nagynénje otthonában és a Seaview Gimnáziumban. Szerette volna megismerni halott édesanyja világát is és 18. születésnapja előtt rátalálni szerelmére, aki társa lesz a tengeri birodalomban, Thalasszinia királyságának trónján, hiszen ő a király egyetlen leánya, a hercegnő. Alig néhány hét választja el a jeles naptól, így össze kell szednie a bátorságát, hogy végre meghódítsa szíve választottját, az iskola szépfiúját, Brody-t és nem csak érzéseit, de sellő mivoltát is meg kell vallania a srácnak. Próbálkozásai azonban rendre kudarcot vallanak, amelyhez többek között Quince Fletchernek, a zaklató szomszéd srácnak is sok köze van. Az események pedig nem várt fordulatot vesznek. Vajon Lily sikerrel jár? Rátalál a boldogságra?

Gondolatok:

Ne tévesszen meg senkit, hogy hősnőnk a felnőtt kor küszöbén áll, mert Lily nem egy érett fiatal hölgy, hanem egy butuska, naiv és tapasztalatlan (kis)lány és ez alapjaiban határozza meg a történetet, amely nagyon gyermeteg, romantikus és ha a sellőlány nem táncol az olvasó idegein, akkor azt mondom, hogy megmosolyogtató és aranyos. Jómagam inkább felfelé görbülő szájjal csóváltam a fejem Lily makacsságán és éretlen viselkedésén, és tudtam élvezni azt a néhány órát, amelyet a fiatalok társaságában a víz alatt és a szárazföldön töltöttem.

A sztori rendkívül kiszámítható és annak ellenére, hogy Lily nem titkolja kilétét az olvasó előtt egy hagyományos iskolaregényként indít, és csak később vált át meseszerű történetbe, amely már könnyen idézi a jól ismert Walt Disney klasszikus, Ariel a kis hableány történetét. Egy sötétben lopott csók kellett hozzá, hogy két fiatal között kötelék jöjjön létre és ezzel még jobban felbolyduljon Lily lelki nyugalma, hiszen egy nem kívánt kapocs sok bonyodalmat tud okozni.

Igazából nem tudom mit titkolózom, hiszen az olvasó számára nyilvánvaló, hogy Quince mit érez a kócos szőke iránt, és bizony övé lesz az első csók és az esély, hogy felhagyjon az óvodás szintű csábítással. Kétségtelen, hogy a kötet legszimpatikusabb szereplője ez a srác, az első pillanattól kedvelem, egyem a drágát, nagyon cukorfalat. Brody említésre se méltó, a többiekről pedig csak annyit, hogy Lilyhez képest mindenképp éleslátóbbak. Kifejezetten örültem, hogy csak minimális ármány és rosszindulat tarkította a lapokat, és hogy végre valódi önzetlen barátságról olvashattam.

Az írónő nagyon eltalálta, hogy a sellős történetet tengeri, halas poénokkal színesítse, szinte kivétel nélkül vigyort varázsoltak az arcomra. Amit viszont nem fogok fel ésszel az az,  hogy...
... a sellőlányt miért kellett ennyire lebutítani, és itt nem arra gondolok, hogy nem lát a szerelemtől, hanem, hogy kifejezetten analfabétát csinált az írónő belőle, aki nem fogja fel az iskolai tananyagot, ügyetlen, a legtöbb tinivel ellentétben még a szájfény is az ellensége, mert képtelen úgy használni, hogy ne kenné össze az egész arcát és a ruháját.
... mindenki első szóra elhitte és elfogadta Lily sellő vagyok vallomását.
... mi értelme volt Brody hirtelen erőfeszítéseinek a finisben.
... miért kellett így összecsapni a végét.

Mindezek ellenére azonban egész kellemes csalódás volt, amely ugyan bizonyítja, hogy túlnőttem már az ilyen sztorikon, de azért még eshetnek jól.