A Tündérkrónikák egyet jelent számomra az egyik legpazarabb regényfolyammal eddigi olvasmányaim közül. Moning keze által született meg az egyik legkarizmatikusabb, legrejtélyesebb nagybetűs FÉRFI, több esetben szexi dög, Jericho Barrons. Világát csábító Seelie, ocsmány Unseelie tündérekkel népesítette, majd a Földet egy szerelmi sztori veszedelmes ivadékai által szinte porig rombolta. Már egy ideje posztapokaliptikus hangulat uralkodik a világ és Dublin utcáin, de az Új nap virradban Mac, Barrons és segítői leszámoltak a sötét könyvvel, a Sinsar Dubhval és ezzel egy nagyobb lélegzetvételű eseménysorozat a végére ért. A világunk azonban még korántsem gyógyította be sebeit, a gonosz sem távozott még, így nekünk sem kell búcsút mondanunk a történetnek. Mac mondhatni szabadságot vett ki és Danire "bízta" a mesélő szerepét néhány epizód erejéig, mielőtt újra visszatér. A Dani O'Malley krónikák első kötetében pedig a szupergyors kamaszlány dermesztő veszéllyel néz szembe és valóban megnyílik az ég.
Kétségtelen, hogy gondolkodás nélkül vágtam bele egy Moning neve által fémjelzett történetbe, főleg a tündéres spin-offba, de erőteljes kétely volt bennem, hogy valóban teljes lesz az élvezet. Ennek egyetlen oka volt. Dani "Mega" O'Malley, aki finoman fogalmazva sem lett a HAVEROM mikor még mellékszereplőként tűnt fel és 464 oldalt eltölteni a nem kissé önhitt és fellengzős társaságában már előre egy kis lelkierőt igényelt. Szerencsére azonban Moning oly mértékben felvette a Tündérkrónikák fonalát, még inkább hangulatát, hogy mondhatni ki sem zökkentett a szerepváltással, és az imádattal vegyes komfortérzet megkönnyítette a dolgom a leányzóval, aki bár nem vesztett semmit kivagyiságából, nem felejtett el kamaszosan idegesítő lenni, mégis lenyűgözött az éles esze és meglágyított a gyerekkora, így összességében Dani határozottan pozitív csalódást okozott.
Alapvetően úgy éreztem, hogy a könyv a szó szoros értelmében szórakoztatni kívánt, mert az általam animékből ismeretes fanservice hatást keltette, amelyben több a szórakoztató elem, jelen esetben humoros szócsata, mint a végkifejletet elősegítő esemény, információ. Hiszen Ryodan nem túl kedves "állásajánlata" után Dani az ismeretlen erő -, amely megfagyasztja a város egyes részeit és lakóit - utáni nyomozását kissé komótosnak éreztem, bár kétségtelen, hogy igen látványos jelenetben csúcsosodott ki, mégis a veszélyesebb mutatványok közben igencsak sokszor került Dani férfitársaságba, amely nem kevés derűt okozott, főleg ha mind egyszerre voltak jelen.
Kétségtelen, hogy gondolkodás nélkül vágtam bele egy Moning neve által fémjelzett történetbe, főleg a tündéres spin-offba, de erőteljes kétely volt bennem, hogy valóban teljes lesz az élvezet. Ennek egyetlen oka volt. Dani "Mega" O'Malley, aki finoman fogalmazva sem lett a HAVEROM mikor még mellékszereplőként tűnt fel és 464 oldalt eltölteni a nem kissé önhitt és fellengzős társaságában már előre egy kis lelkierőt igényelt. Szerencsére azonban Moning oly mértékben felvette a Tündérkrónikák fonalát, még inkább hangulatát, hogy mondhatni ki sem zökkentett a szerepváltással, és az imádattal vegyes komfortérzet megkönnyítette a dolgom a leányzóval, aki bár nem vesztett semmit kivagyiságából, nem felejtett el kamaszosan idegesítő lenni, mégis lenyűgözött az éles esze és meglágyított a gyerekkora, így összességében Dani határozottan pozitív csalódást okozott.
Alapvetően úgy éreztem, hogy a könyv a szó szoros értelmében szórakoztatni kívánt, mert az általam animékből ismeretes fanservice hatást keltette, amelyben több a szórakoztató elem, jelen esetben humoros szócsata, mint a végkifejletet elősegítő esemény, információ. Hiszen Ryodan nem túl kedves "állásajánlata" után Dani az ismeretlen erő -, amely megfagyasztja a város egyes részeit és lakóit - utáni nyomozását kissé komótosnak éreztem, bár kétségtelen, hogy igen látványos jelenetben csúcsosodott ki, mégis a veszélyesebb mutatványok közben igencsak sokszor került Dani férfitársaságba, amely nem kevés derűt okozott, főleg ha mind egyszerre voltak jelen.
A tinédzser lány tudtán kívül válik három pasi vágyai tárgyává, akiket jobban megbabonázott a lány ereje, mint bimbózó nőiessége, így többnyire mellőzésre kerülhettek az igazán perverz gondolatok.
(...) Ráadásul én is csak ember vagyok.Ryodan hirtelen pár centire van tőlem, az állam alá nyúl, és az arcához vonja az arcom.- Sose leszel csak valami. A szökőár soha nem lesz "csak" egy hullám.- Engedd el az állam.- Ezt szeretem benned. A hullámok banálisak. A cunamik viszont átformálják a Föld felszínét. Kedvező körülmények között akár egész civilizációkat is.Pislogok.- Egy nap pokoli nő lesz belőled Dani.
Dani bármelyikük társaságában is volt, mindig akadt emlékezetes riposzt. Ryodan Barronshoz hasonlóan mélyen hallgat, nem enged be a fejébe, pedig néhány kérdés igazán foglalkoztat vele kapcsolatban, mégis rejtélyességének egyik felét elvesztette azáltal, hogy már birtokunkban van némi információ a Chester's vezető köréről. Személyes varázsa kevésbé tudott a bűvkörébe vonni, de annál inkább élveztem heves szóváltásaikat a makacs teremtéssel. Christian mindig is szimpatikus volt és most határozottan őt érzem a kötet legérdekesebb férfi karakterének. Olykor-olykor átvette Danitől a szót, aminek nagyon örültem és ezzel bepillantást engedett egyre inkább tündérré váló, bomlott elméjébe. A perverzség határát súrolja Dani iránti imádata, de egyben érdekessé is teszi a történetet. Táncos pedig egy szintén kamasz zseni fiú, Dani legjobb ember barátja. Meghagyja a lánynak a szabadságát, szó nélkül segíti, de még hogy... már csak az eszéért és túlélő képességéért is szeretni tudnám.
Mac és Barrons meg sem próbálta elorozni a rivaldafényt az "új" szereplőgárdától, csak messziről láthattuk őket és azt mondhatom többnyire nem is éreztem égető hiányukat, bár örömmel látom majd őket újra a csapatban. Azonban nélkülük is igazán élvezetes olvasmányban volt részem, az atmoszféra számomra teljes mértékben változatlan volt, a nézőpontváltásoknak örültem, bár több Christian még jobban esett volna, hiszen akkor kevesebb 'szuperhős vagyok' és haverozás jutott volna az oldalakra. Kate, a sidhe-látók új vezetője a Cruse csábítása ellen folytatott néma harcába is betekintést engedett a szerző, amely annyira elenyésző volt, hogy nem mindig láttam értelmét, bár nem okozott különösebben problémát sem.
Szeretem ezt a világot, ezt a hangulatot, ütősek a karakterek, egyedi a történet, így mi mást mondhatnék, mint hogy ez is egy igazán remek könyv volt.
Szeretem ezt a világot, ezt a hangulatot, ütősek a karakterek, egyedi a történet, így mi mást mondhatnék, mint hogy ez is egy igazán remek könyv volt.
~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~
Sorozatinfó:
DANI O'MALLEY KRÓNIKÁK
#1 Iced - Megnyílik az ég ~ 2013
#2 Burned ~ 2014
Kiadó: Cor Leonis
Terjedelem: 464
Ár: 3490 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése