2013. szept. 5.

Kresley Cole - MacCarrick fivérek

 A Leabhar nan Súil-radharc, azaz a Sorsok könyvének lapjairól:

A tizedik Carricknek:

Szép hölgyed majdan három derék fiút szül néked,
Kik örömödre lesznek, míg e sorokat nem olvassák.
Ám szemük előtt a szavak elvágják ifjú élted,
S te rettegve halsz, tudván, hogy megátkozták őket:
Társuk a halál vagy egyetlen lélek se légyen.
Hitvest, szerelmet, kötést nem ismerhetnek,
Magjuk szárba nem szökken, kihal nemzetségtek.
Halál és kínszenvedés jár fiaid nyomában

Az utolsó két sort vér mosta el.

E szavak kövezik ki a három MacCarrick testvér életét a 19. században, alárendelik magukat a jövendölésnek, a sötét oldalt választva fizetett gyilkossá lesznek, fehérnépek alkalmanként melegítik csak ágyukat, szerelemről még álmaik is ritkán szólnak, pedig a nekik rendelt nő már közel van... A hit túl erős ezekben a babonás, kiltet jóformán nem viselő skótokban, így a vágyaikat felkorbácsoló hölgyeménnyel egy perlekedéssel, civódással eltöltött utat kell megjárniuk, amelyen sóvárgás, kéj, kétségek és bánat jár kéz a kézben. Az út pedig nem csak egy hasonlat, hiszen helyszínek, tájak, akár országok váltják egymást.

Kresley Cole halhatatlan lényeit három kötet erejéig húsvér halandókra cserélte, akik így is emberfeletti módon ragaszkodnak életükhöz, számos próbálkozás után is úgy tűnik, sem a verés, sem a golyó nem fog rajtuk. Tüzes replikák, szóváltások teszik szórakoztatóvá a regényeket, amelyek nem mellőzik az erotikát. Lopott csókok, buja ölelések, egymás testének felfedezése előzi meg a beteljesedést.

A legifjabb fivér, Courtland bizonyítja először a Szeress, ha merszben, hogy a vérmosta sorok a feloldozást, a boldogság lehetőségét rejtik. A zsoldos férfi majdnem alulmarad egy küzdelemben, amikor egy gyönyörű kasztíliai lány megmenti életét. Erőre kapva "hálája jeléül" majdnem elcsábítja a lányt, rövid időre megszállja otthonát, majd szinte vállára kapva rabolja el... természetesen, mindezek többek között a nő biztonságát szolgálják a hatalmi terveket szövögető közös ellenséggel szemben. Az elfojtott vágyát az egyébként sem kedvező hírnévvel rendelkező skót modortalan, parancsolgató viselkedéssel palástolja, amivel nem szerez jó pontokat Lady Annaliánál, aki folyton szökni próbál, amely számos, többnyire szórakoztató szócsatához vezet.
Talán ezt a történetet tudnám leginkább "skót"-nak titulálni, a felföldi történetekért rajongók bizonyára értik mire szeretnék utalni. Bemutatkoztak a fivérek is, akad néhány további szimpatikus mellékszereplő, tehát kedvcsinálónak tökéletesen megfelelt.

Míg Courtnek egy talpraesett, tüzes menyecske jutott, addig bátyjának, Hughnak egy akaratos, már-már elkényeztetettnek is nevezhető, vagyonos csitri rabolta el a szívét. Már évek óta epekedik Jane Weyland után, akit az utóbbi 10 évben még csak nem is látott, de a lány így is bőven ellátta bűnös gondolatokkal, perzselő emlékekkel, hiszen már zsenge tapasztalatlan lánykaként is merész csábítási manővereket vetett be ellene. Mára pedig igazi, konvenciókra fittyet hányó nővé vált, aki unokahúgaival akár bűnös élvezeteket nyújtó álarcosbálokra is ellátogat. Köztudott tény, hogy "...minden férfi meghajlik a Nyolc Weyland előtt. Ha nem, elbukik.” Hughnak tehát esélye sincs Jane ellen, főleg ha a lány biztonsága érdekében kénytelen még feleségül is venni és kettecskén bujkálni egy tébolyult ember elől.
A Szeress, ha akarsz egy igazán jó történet lenne, - szerelmi játék, csábítás némi kalandos közjátékkal tálalva - ha Jane nem olyan lenne, amilyen. Többször bosszantott egocentrikus viselkedése, durcássága, amikor nem a kedve szerint alakultak az események. Mindent csak a maga szemszögéből volt hajlandó látni és a világra nyitott gondolkodásmódja ellenére is többször húztam a szám miatta. Hught azonban szerettem, hosszú ideje keményen küzd az érzései ellen és romantikus lelkem imádja olvasni a ki nem mondott elfojtott vágy motiválta gondolatokat, amelyek bizonyítják, hogy halálosan belehabarodott a fruskába. Azonban az elhatározás egyre haloványabb, hiszen egyre gyakrabban kell visszavágni, csábítást csábítással levernie, így pedig nehéz megálljt parancsolni a testnek.

A legidősebb MacCarrick és a Szeress, ha tudsz sajnos jó sokáig váratta az olvasókat, én már komolyan kezdtem feladni, hogy a trilógia befejezésre kerül, pedig annak tükrében, hogy mi történt az előző kötet közepén Ethannel, igencsak kaptam volna már akkor is a folytatás után. Mindenesetre nagy nehezen kiszenvedte magából a kiadó a nemeskisasszonyból lett koldusszegény árva és Skócia egyik, sebzett arcú grófjának történetét. Időben visszatérünk az álarcosbál éjszakájára, amelyből kiderül mi is történt Weylandék barátnője és a női nem iránti érdeklődését vesztett Ethan között, majd újra átéljük a férfi és Mr. Grey sikátorbéli találkozását, hogy utána Franciaország és Skócia között ingázzanak a szerelmesek.
Az előző két regényhez képest meglehetősen érezhető, hogy kidolgozottabb darab, az előzőekkel kevésbé hasonlatos történetvezetéssel készült. Ethan végre a jóslat utolsó sorait sejtve bonyolódik mélyebb kapcsolatba választottjával, és nem az átok szavaiba vetett hitét kell legyőznie, hanem azt kell elhinnie, hogy létezik olyan nő, aki a sebhely mögött is meglátja a vonzó arcot, a hűvös és mogorva viselkedés mögött a gondoskodó férfit. Maddy Van Rowen végre egy sokat megélt, erős, büszke lány, akinek annak ellenére is van tartása,  hogy sok mindenre hajlandó lenne egy biztonságos életért. Ethannel együtt nagyon jó párosnak tartom őket, a lány a jelleme miatt szimatikus, a skót pedig ha akarta, ha nem egy érzelmesebb oldalát mutatta meg, így nem csak karizmája vonzott hozzá. Kettejüknek mélyen gyökerező sérelmeket, bosszút, titkokat, betegséget kell legyőzniük, hogy boldogok legyenek.

Úgy érzem az írónőnek kicsit jobban áll a paranormális, de azért a MacCarrickekről is igen kellemes emlékeket őrzök, különösen a befejező kötet nyerte el a tetszésem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...