Madeleine Wickham - Sophie Kinsella - Velem alszol?

Mikor először szembetalálkoztam a könyvvel számomra cseppet sem tűnt fel a borítón virító Sophie Kinsella név. (Lehet, hogy akkor még nem is volt rajta, bezzeg most meg majd kiszúrja a szemem.) Így gondoltam egy új írónővel bővült a Kelly kiadó tárháza. Gyors megcsodáltam a borítót, ami számomra igencsak hívogató, mert már elülteti a fejemben a nyári hangulatot, a napsütést és ezzel együtt a széles mosolyokat. Ugorva a fülszövegre még inkább erősödött bennem az érzés, hogy kell nekem, lehetőleg minél hamarabb, mikor jelenik már meg, mikor lesz akció, gyere babám légy enyém. Már előre dörzsöltem a tenyerem az elképzelt csípős szócsatákon a két család között. Egy kis idő múlva megkaptam a plusz információmorzsát, hogy Madeleine Wickham nem más, mint a már általam is ismert, bizonyos Kinsella kisasszony. Nem büszkélkedhetem munkásságának bő olvasottságával, viszont az a néhány könyv (Tudsz titkot tartani?, Emlékszel rám?... vicces, úgy látszik engem Kinsella „nagy kérdései” vonzanak) elég volt ahhoz, hogy nevetést, mosolyt társítson a könyvei olvasási élményéhez. Megjelenés után hiába találkoztam lekicsinylő értékelésekkel, kedvem nem szegte, mivel jó megérzéseim voltak. Bár elmondhatom, egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam, azért csalódnom nem kellett.

Chloénak nyaralásra van szüksége. Elege van az esküvői ruhák varrásából, a hiú örömanyákból, és abból, hogy élettársának gondjai vannak a munkahelyén. Gazdag barátja, Gerard, felajánlja spanyolországi luxusvilláját, hogy férje Philip, két fiuk,

és ő kikapcsolódhassanak. Eszményi!

Hugh nem boldog ember. Úgy tűnik, tökéletes feleségét jobban érdekli a márvány az új konyhába, mint a férje, ő pedig keményen dolgozik, hogy mindezt kifizethesse, cserébe azonban alig látja a gyerekeit. Régi iskolatársa, Gerard, kiadja nekik spanyolországi luxusvilláját, hogy a család kicsit összerázódhasson. Pompás!

Mindkét família megérkezik a villába, ahol beköszönt a sokk is: Gerard ugyanarra a hétre szervezte a nyaralásukat. Elkezdődik az osztozkodás bosszantó hete, és a rekkenő hőségben hamarosan fojtogatóvá válik a feszültség. A két családot a titokzatos múlt is összeköti, és ahogy elszabadulnak az indulatok, rég eltemetett szenvedély tör felszínre…

Mediterrán nyár, szabadságvágy, füllesztő erotika, egy-két slukk joint és valaki a háttérben…

Még szinte ki sem nyitottam a könyvet, de az írónő már intézi is hozzám a szavait, miszerint ne számítsak egy megszokott Kinsella műre, hiszen Wickhamként más stílusban ír. Hirtelen megjelent egy nagy kérdőjel a fejemben, hogy miben lesz ugyan más? Jaj, istenem, csak a humort el ne hagyja, de megtette.

Na nem vettük halál komolyra a figurát és megmaradt egy nyári strandkönyvnek, ahogy a könyv hátlapján is felhívják a figyelmünk, de nem dolgoztatta meg a rekeszizmokat, én csínján bántam a mosolyokkal is. A komolyabb gondokkal küzdő szereplők vívódása akár az olvasó kedvére is átragadhat, és ez nem feltétlen segíti elő a boldogságérzetet. Én volt amikor kifejezetten szomorú lettem.
A hőseink gondjai egyre inkább kiütköztek, a feszültség egyre fokozódott, azonban a durranni készülő lufit egy-két elszívott joint leeresztette. Lazasággal ütötte el a kínos udvariaskodást, a kiborulás tetőfokát, amit a kis „csavarok” okoztak a szereplők életében.

És hogy kikről is szól a történet?

Chloe, Phillip, Sam és Nat. A középosztálybéli család, ahol Nat a kedves nyolcéves fiúka, bátyja Sam az igencsak gyorsan begerjedő tizenéves kamasz. Phillipet én a könyv jelentős részében elküldtem volna pszichológushoz. Már-már kórosan szorongott a munkahelye miatt. Egyszerűen képtelen volt lazítani, pihenni, mégis végig kedvelhető szereplő volt. Chloe, a varrónőnk, aki már túlzottan igyekezett volna kiengedni a fáradt gőzt, de sehogy sem jött össze, így nem kellett sok idő, hogy másfajta lazítást találjon magának.  

Hugh, a pénzes pacák, aki sajnálkozik magában, hogy eltávolodott a feleségétől és lányaitól, azonban ez nem tartotta vissza attól, hogy a nyaralás jelentős részében szinte még jobban megfeledkezzen róluk. Őt kedveltem szerintem a legkevésbé. Olyan hirtelen jöttek nála a pálfordulások, hogy nem hittem én neki. Felesége, a szépséges, első látásra ridegnek és távolságtartónak tűnő Amanda. Őszintén, az elején nem kedveltem, de egyre inkább megértettem őt. A gyerekeik még szinte csak totyognak, így inkább a fiatal, szabadszellemű dadusuk, Jenna kerül az előtérbe.

Azért sajnáltam, hogy igazi vicces szócsaták nem tarkították a lapokat. Az elején gyorsan felvették a hűvös udvariaskodás, és inkább kerülni igyekezték egymást, mint köszörülni a nyelvüket. Viszont kifejezetten megmosolyogtató volt, és egyben rendkívül visszafogott is, ahogyan „beintettek” a kedves közös barátnak.

Nem kifejezetten szerelmi történet, inkább mondanám családiasnak. A fülszövegbéli „füllesztő erotika” egy hatalmas baromság. Erotikus szintje mondhatni harmatgyenge, de nem is nagyon illett volna ide. Én kifejezetten az izzást se nagyon láttam ama bizonyos két főszereplő között. Sőt kifejezetten elszomorodtam, hogy megtörtént, de talán így kellett lennie.

A végére úgy éreztem, hogy első megérzéseim nem csaptak be. Kellemes volt. Olvasás közben csak úgy repültek a lapok és mikor már letettem volna, látom, hogy alig van hátra, így egy este alatt kivégeztem a könyvet.

4 pont

Az írónő további könyvei

Tudsz titkot tartani? tovább

Emlékszel rám? tovább