2012. aug. 20.

Larissa Ione - Elszabadult vágyak

Kiadó: Egmont, 2012 
Oldalszám: 430
Ár: 3999 Ft

Szinte azt lehet mondani, hogy el vagyunk kényeztetve. Egyszerre két kötet látott napvilágot Larissa Ione sorozatából, így akiknek tetszett a Csábítás, azoknak nem kellett várniuk a következő seminus testvér, Shade történetére. Mivel engem igen hamar meggyőzött az írónő, így nem volt kétséges, hogy szeretném olvasni és ekkor még nem sejtettem, hogy milyen találóra sikeredett a cím, és borítóra sem véletlenül kerültek láncok.

A történet:
"Runa Wagner egyáltalán nem akart beleszeretni a jóképű idegenbe, aki mintha ismerte volna a legtitkosabb vágyait. De nem tudott ellenállni a hihetetlen szenvedélynek, amely lángra lobbant közöttük, és ami elhamvadt, amikor Runa rájött, hogy a férfi megcsalja. És furcsa változásokat is érzett saját magán…
Megfogadta, hogy bosszút áll a férfin, aki tönkretette az életét, és a nyomába eredt, ám ez oda vezetett, hogy Shade leggonoszabb ellensége foglyul ejtette őket.
Shade, a seminus démon, akin szerelmi átok ül, remélte, hogy sosem látja többé Runát. Ám mikor egy sötét tömlöcben ébredt a mérges és titokzatos erőt sugárzó Runa mellett, rájött, hogy a nő még veszélyesebb hatással van rá, mint valaha. Rabtartójuk varázslata arra kényszerítette őket, hogy átessenek a nászszertartáson, így egy életre egy párként kénytelenek élni. Együtt vették fel a harcot az őrült ellenséggel, akinek nem csak velük voltak tervei…"

Gondolatok:
A kötet főhőse az a Shade, aki túl lusta volt évekig koptatni az iskolapadot, hogy orvos legyen, így hát mentős lett belőle. Az a seminus démon, akinek szexuális ízlése igencsak hajaz Vishouséra (FTT), akitől szerintem Christian Grey (A szürke ötven árnyalata) is tudna mit tanulni, persze ez csak feltételezés, hiszen az írónő nem merült el olyannyira a BDSM vonalban, bár így is a szó szoros értelmében egy kéjbarlangot épített a srácnak. Tehát erotikában nem marad el az első kötettől, bár azt azért el kell mondanom, hogy hiába léptünk most is gyorsan a tettek mezejére a legelején egy visszaemlékezésben, nem sikerült olyan ütősre, inkább hitetlenkedve olvastam a jelenetet. Egyszerűen kissé abszurdnak tűnt, ahogy az ismeretlen szexi macsó kézen fogva kivonszolja a sikátorba a lányt, akivel három mondatot, ha beszélt. (Bár Tayla és Eidolon sem volt semmi, de az mégis tetszett.) Kellett egy kis idő is míg megláttam, hogy Shade seggfejsége csak egy álca és a felszín alatt érzelmekkel teli, hiszen mardossa a bűntudat, a megbánás, fájdalom és találunk ott szeretetet is. Az átka pedig akadályozza az igaz szerelemben, és így Runával való kapcsolata is igen végzetes kimenetelű lehet.
A belevaló Runával szerintem jobban jártunk, én legalábbis örülök, hogy ha kényszerből is, de kilépett a szerény, csendes, túl jó lány szerepéből és kemény csaj lett belőle, aki nekimegy a rosszfiúknak, felesel, követel és bírja a vad szexet.
Ha magát a párost nézem, akkor megmaradtak közömbösnek, így sem ők sem a kötet nem múlta felül Tayla és Eidolon kettősét, bár szerintem megint kisebbségben leszek a véleményemmel, mert úgy vettem észre, sokak szemében volt szálka Tayla viselkedése, így biztos jobban fognak szimpatizálni Runával, nálam azonban, ha nem is egyedül Tayla, de a nő és Eidolon története győzött.

Az erotikán kívül a cselekmény haladt tovább, hiszen felfedte magát a ghoulok vezetője, egy tébolyult elme, aki bosszút esküdött, a testvérek életére tört és tovább ritkította a kórház személyzetét. Runán keresztül pedig kissé bekapcsolódott a történetbe egy emberi Paranormális Különítmény, amely leginkább a végén kavarta meg a szálakat. Ezzel kapcsolatban most úgy érzem, bár ne tették volna.

Egy sorozat esetében általában már az első kötetben tudok egy-egy olyan karaktert mondani, aki jobban meg fog, mint a többi és általában ő lesz a kedvenc szereplőm, de a Csábítást olvasva, nem éreztem különösebb vonzódást senki felé, azonban ez a második kötetre megváltozott. Hiába volt ez Shade és Runa sztorija, engem mégis jobban érdekelt a Kynan-Gem szál. Sajnos, velük olyan párost szemeltem ki magamnak, akik sorsát teljesen bizonytalannak látom és nem tudok arról, hogy lenne saját kötetük, így a legnagyobb szerencsével is további mellékszálakban játszadozhatnak majd az idegeimmel. Kynanban az tetszik, hogy látványosan szenved és őrlődik, igyekszik feldolgozni felesége halálát, árulását és azt a tényt, hogy démonok lettek a legjobb barátai és itt jön a képbe egy újabb párosítás, amelyre elsőnek nem gondoltam volna. Kynan és Lidérc között alakul egy mély barátságféle, amely szeretném, ha olyan jó lenne, mint egy Butch-Vishous duó.

Az írónő saját bevallása szerint is először volt olvasó, és csak azután kezdett írni, és ez kissé meg is látszik a történetvezetésén és karakterein. Érezhető kik is lehettek a kedvencei, de ennek ellenére mégis úgy tud írni, hogy ez cseppet sem megy a könyvei rovására. Szeretem a világát, egyre jobban.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

4 pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...