2012. okt. 8.

Ilona Andrews - Mágikus találkozás

Kiadó: Egmont Dark, 2012
Oldalszám: 390
Ár: 3999 Ft 
A sorozat köteteiről
Világok peremén #1

Az Egmont kiadó meghallhatta a visszhangot, amelyet A sötétség angyalai antológiát olvasók keltettek, hiszen a könyvben szereplő új szerzők közül Ilona Andrews Alfák: kezdetek c. novelláját dicsérték talán a legtöbben, és lám, már a boltokban a szerzőpáros egy egész története, sőt mi több, egy sorozat első két darabja. Jómagam is szimpatizáltam a rövid írással, így örültem, hogy más történetüket is megismerhetem, amely bizony jobban megfogott, mint a fent említett novella, így pedig egyáltalán nem bánkódom, hogy nem az ott megismert történet folytatódott, hanem egy másfajta fantáziavilág kelt életre.
A történet:
A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít.
Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják.
Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki aki ott él…
Gondolatok:
Ha már bennem nincs annyi kreativitás, hogy megalkossak és papírra vessek egy elképzelt világot, azzal kell beérnem, hogy másokét teszem magamévá, építem fel a képzeletemben. Minél többel ismerkedem meg, azok minél változatosabbak és minél jobban élnek a fejemben, annál több élményt szívhatok magamba. A sok elolvasott történet között akadt már néhány egyedi, felejthetetlen és a lista most tovább bővült Töredék, Perem és Mágia dimenzióival, hiszen azt kell mondjam, ha a könyvben fele annyira sem kedvelem a szereplőket, fele annyi minden sem történik, akkor is bőven lett volna, ami megragad.

Ahányszor a szereplők átlépték a láthatatlan határokat, átküzdötték magukat a fojtogató választóvonalon, azonnal megéreztem, hogy egy másik világba csöppenek bele, és a szereplők is gyorsan idomulnak hozzá. Töredékről a szürke hétköznapok jutottak eszembe, Mágiáról egy mesebeli királyság, valahol az óperencián túl. Perem pedig a természet lágy öle, zárt, vidékies, nyugalmát pedig most ördögi teremtmények, vérszomjas szörnyek zavarják meg, akik bizony mágikus erőre éhesek, a Drayton család pedig ebben az élen áll.

Mivel Peremben töltjük az idő java részét, így a peremlakókat ismerhetjük meg a legjobban, akik közt akad jövőbelátó, boszorka, alakváltó, nekromanta, egyszerű seggfej, öreg bölcs, kapós menyecske. Ez utóbbi Rose Drayton, akit villantási képessége tett híressé, a villantás pedig megmagyarázza a borítón lévő, igencsak feltűnő fénycsóvákat, amelyek a képernyőt nézve első látásra talán zavaróak, de kézben tartva már sokkal kellemesebb látványt nyújtanak.
Szerencsére Rose a szimpatikus hősnők közé tartozik, aki keményen harcol, hogy megvédje családját, öccseit, főleg most, amikor szörnyek lesnek rájuk. Legújabb kérője pedig Declan Camarine, aki elsőre tényleg egy nagyképű hercegecskének tűnik, de nagyon hamar védelmezőként lép fel és átveszi a hős és a férfi szerepét a kis család életében, a fiúk szemében. Az biztos, hogy nem kellett megküzdenie a szimpátiámért, elnyerte azonnal, hiszen itt egy újabb titokzatos, vonzó, adoniszi testű pasi, hatalommal, humorral. Rose is hiába hadakozik, a végére elfogadja a segítő kezet, és a hívogató testet. Jelen esetben a romantika másodlagos szerepet tölt be, az erotika pedig még annyira sincs jelen, de ezzel most tökéletesen megelégedtem és sokszor jutott eszembe, hogy mindek ide erotika, ha van fantázia, vagyis ennyi varázslat, különleges érzés. Mindenesetre a próbákat kiálló herceg, aki hol modern nőcsábászként, hol régi korokat idéző arisztokrataként, hol nagyhatalmú harcosként viselkedett, azért eléggé bejött.

A szereplők szinte egytől egyig szimpatikusnak mondhatók, humorban sem szűkölködik, világfelépítése tetszetős, és izgalmakban sincs hiány, habár a főgonosz felbukkanását kicsit keveselltem, bár elég borzongató figura volt így is.

Bevallom őszintén olvasva a történetet, azt hittem, hogy folytatásos lesz, mármint Rose és Declan életének közös útján követjük majd nyomon, de mint az Áradó hold fülszövegéből kiderült, a következő kötetben Williamé a főszerep, aki szerintem Declan mellett sokak szívébe férkőzik be könnyűszerrel. Sötét oldalával, múltjával pedig kellően érdekessé válik, és ha már nem nyerte el Rose kezét és a vágyott családot, jó lesz látni, hogy ő is rátalál majd a boldogságra.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

4,5 pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...