L.K. Hamilton - Micah

Kiadó: Agave, 2012 
Oldalszám: 192 
Ár: 2780 Ft 
A sorozat többi kötetéről 

Anita Blake, vámpírvadász #13

Nem hittem volna, hogy a kiadó valaha is beadja a derekát, hogy visszatérjen a kihagyott, eredetileg 13. kötetnek mondható kisregényhez, hiszen a hosszú ideje folyamatosan újra felbukkanó Lesz-e Micah kötet? kérdésre a nemleges válasz mellé eddig megnyugtatást kaptunk, hogy higgyük el, jobb lesz nekünk nélküle. Nem esett jól, szinte tüskeként szúrt a szívembe, de mivel nem tehettem ellene, így elfogadtam a megváltoztathatatlant. Ezek után váratlanul ért a semmiből jött bejelentés, hogy érkezik a várva várt kötet, így rendhagyó módon két fél adta ki idén az évi Anita Blake adagot és a nyári Végzetes flört mellé, majdnem napra pontosan, a születésnapi ajándékom részeként érkezett a Micah, gyönyörű borítóba csomagolva.

A történet:

Anita Blake-et ezúttal Philadelphiába szólítja a kötelesség. Szövetségi rendőrbíró kollégája helyett ugrik be a közelmúltban elhalálozott fontos koronatanú halottkeltése ügyében. A váratlan kiruccanás azonban kihívások elé állítja a nekromantát: egyrészt az asszisztensként vele tartó Micah, a leopárdkirály tartogat számára meglepetéseket, másrészt az ősi sírkertben is elszabadulnak az indulatok… Úgy látszik, az élet még Anitának is tud újat mutatni!

Gondolatok:

A látványos külcsín egy újabb rövid történetet takar, amiben túlzás lenne azt mondani, hogy a címadó Micahé a teljes főszerep, de kétségtelen, hogy Anita és Micah kettecskén vág neki az útnak, hogy egy egyszerűnek tűnő halottkeltést elvégezzenek. Micah látszatra a segítő kéz a temetőben, tulajdonképpen pedig táplálék az ardeur számára. Miután megtörténik az éjszakai segélykérő hívás és Anita lezavar két szópárbajt a helyi nyomozókkal, amelyben a szóbeszéd keltette előítéletek ellen küzd, a történetet két részre bontható, viszonylag éles határral. Először jön a lelkizés, majd a munka, amely nem meglepő módon cseppet sem megy simán.

Már a repülőúton nyilvánvalóvá válik, hogy a két fél nagyon másként tekint az elkövetkezendő napokra és másként éli meg a hirtelen kialakult szituációt, amely veszekedéshez, mélyenszántó beszélgetéshez és szó szerint véres szexhez vezet.

Az egyik fél Micah, akit felvillanyoz a lehetőség, hogy közös életükben először töltenek el egy éjszakát kettesben (Nathaniel társaságát is mellőzve) és kedve szerint alakítaná a helyzetet, csakhogy szokás szerint Anita rágörcsöl az egészre és túl sokat jár az agya, amellyel bizony kissé megtiporja a leopárdkirály szívét, aki a változatosság kedvéért, most hangot is ad sérelmeinek. Ez az a momentum, amiért azt mondom, hogy nagyon is megérte kiadni a történetet, mivel betekintést enged az egyik főszereplő eddig alig látott oldalába. Micah igenis azok közé a szeretők közé tartozik, aki sokat jelent a mi marcóna nekromantánknak, előkelő helyen van a szívében és életében, így megérdemel egy külön szeletet az egészből. Mindig is Micah volt a jófiú, aki Anita lelkét nyugtatgatta, igyekezett megértő, segítő társ lenni és csak ritkán engedte, hogy ő is beálljon a „hisztizők” sorába. Ebben a kötetben pedig nem fogadott el mindent szó nélkül és engedte, hogy látszódjon az arcán a megbántottság, a szomorúság és a félelem is. Elmesélte a tragédiát, melynek következtében leopárddá vált, szerelmi zűrjeit és ezáltal, úgy érzem még jobban megértem, még közelebb kerültem hozzám. Annak, aki szereti ezt leopárdszemű fickót, annak mindenképpen tud a történet nyújtani valami pluszt.

A másik fél természetesen Anita, aki most sem hagyta, hogy egyszerűen jól érezze magát, minek is könnyítette volna meg mindenki dolgát. Rájött a para rendesen és túlnyavalyogta az egészet. Ha nem szeretném fenntartások nélkül még mindig, akkor bizony azt mondanám, hogy fárasztó volt a felesleges hisztije, de engem még Anita nem tudott igazán kiborítani, így ezt csak olyan zárójelesen jegyeztem meg.

Miután ráncba szedték a lelküket és kielégültek az ágyban, elhagyták a hálószobát és irány a temető, ahol egy újabb szócsata következett. Hamilton rendkívül jól prezentálta, hogy az ügyvédek milyen jól csűrik-csavarják a szavakat, ennek következtében a halottkeltés mibenlétét minden oldalról megvizsgáltuk, viszont izgalmakban nemigen bővelkedett a sztori. Anita ugyan sejti, hogy valami nincs rendben, de mire rájön és eldurrannak az első petárdák, már vége is van a történetnek.

Én azt mondom, ez a kötet kifejezetten rajongóknak való, főleg azok számára, akik szimpátiát, kíváncsiságot éreznek Micahval kapcsolatban. Nálam ez nem volt kérdés a Leláncolt Nárcisszusban történő felbukkanása óta, hiszen dobogós helyen áll a kedvenceim között, így mindenképpen élveztem róla olvasni. Egyébként pedig csak a szokásos történet, amelyben van szex, de nem túl sok, van lelkizés, ami annál több, meg van a késő éjszaka a temetőben, ami viszont hiányzik, az a díszes társaság, hiszen Nathaniel kivételével megint mellőzünk mindenkit. Mindenesetre így nyugodt a lelkem, mert a hiányzó - pici - részt is feltehetem a polcomra.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!